Hasznos információk

Száraz hüvelyesek

A száraz hüvelyesek közül hazánkban a sárgaborsó, a lencse és szárazbab a legkedveltebb zöldségféle. Ezek különösen a vegetáriánusok számára jelentenek fontos táplálékot, hiszen fehérje összetételük igen hasonló az állati eredetű komplett fehérjékéhez, így kiváló húspótló ételek készülhetnek belőlük. A sárgaborsó jelentős mennyiségű B1-, B2-, és E-vitababokmint, pantoténsavat, biotint és folsavat tartalmaz. Ezen kívül található benne kálium-, kalcium-, foszfor, magnézium, vas, cink és mangán. A szárazbab és a lencse pedig magas A- és B1-vitamin, valamint szeléntartalma miatt fontos táplálék. Érdemes legalább hetente egyszer fogyasztani ezeket valamilyen formában, a diétázók azonban számoljanak magas energia- és szénhidráttartalmukkal!

Az első, és egyben legegyszerűbb szabály: együnk Magyarországon honos dolgokat. S legjobb, ha előkeressük nagyanyáink szakácskönyveit, receptjeit. Nagyszüleink étkezési szokásaiban az éghajlatnak megfelelő táplálkozási formát még megtalálhatjuk. Ők rengeteg gabonafélét ettek – s nem csupán búzát, hanem az általunk szinte teljesen elfelejtett kölest, babot, hajdinát, sárga és zöldborsót, lencsét. Emellett napi étrendjük nagy részét a zöldségek és hüvelyesek illetve kis mértékben a húsból készült ételek tették ki.

A hús előtt a hüvelyesek jelentik a legfontosabb fehérjeforrást: a babban, lencsében, sárgaborsóban rengeteg, már fentebb említett fontos tápanyag található. Ezekből nem csak levest és főzeléket, hanem megfőzve, fűszerezve és összeturmixolva finom – kenyérre kenhető – pástétomot is készíthetünk. Ezek jó alternatívának bizonyulnak a felvágottak mellett/helyett.

Ételtársításhuvelyeseki szemléletünkben jó tudni, hogy a GABONANEMŰEK (pl. köles, hajdina, barnarizs )és a HÜVELYESEK (pl. bab, borsó, lencse) együttes fogyasztásával, TELJES ÉRTÉKŰ FEHÉRJÉHEZ jutunk. Emellett a legtöbb hüvelyes nagyrészt keményítőből áll: a vesebab, a pinto bab, az adzuki bab, a feketebab, a fehérbab (száraz fehér bab), a csicseriborsó, és a feles-borsó. Két fajtájuk főként fehérjét tartalmaz, ezért ezeket gyakrabban lehet fogyasztani: ez a LENCSE és a szójabab (különösen a friss egész bab, az edamame).

Kutatások kimutatták, hogy a hüvelyesek rendszeres fogyasztása csökkenti a magas koleszterin szintet és a vérnyomást is. De emellett a cukorbetegséget is gyógyítja és normalizálja a vércukor szintet. Ha egy héten három-négy alakommal fogyasztunk hüvelyeseket felváltva 22%-al csökken a szívbetegség kockázata.

Fejtett tarkabab

A bab vagy népies nevén paszuly éppen úgy, mint a borsó, a lencse és a szójabab, a hüvelyesek csoportjába tartozik. A termést még zsengén, hüvelyes formában “zöldbab”-ként, illetve beéretten a magját “szárazbab”-ként fogyasztjuk.

Elődeink a babnak inkább a magját kedvelték, jó eltarthatósága, laktató hatása különösen népszerűvé tette. A zöldbab, amelynek táplálkozási értékei nagymértékben eltérnek a szárazbabétól, és lényegesen könnyebben emészthető, csak jóval később, a konyhatechnt_babológiánkat finomító és gazdagító francia hatásra kap helyet étkezéseinkben.

A többi hüvelyeshez hasonlóan a fejtett tarkabab is kitűnő fehérjeforrás. Húsfélék helyettesítője lehet az étrendben, mivel fehérjéi majdnem hogy egyenértékűek a hús vagy a tojás fehétjéivel.

Az állati eredetű fehérjékkel ellentétben a hüvelyesek (a szójababot kivéve) nem tartalmazzák megfelelő mennyiségben és összetételben a szervezet egészséges működéséhez szükséges esszenciális aminosavakat, ezért más növényi eredetű táplálékkal és (teljes kiőrlésű) gabonafélékkel együtt célszerű őket fogyasztani. Ezt a szabályt különösen a vegetáriánusoknak fontos szem előtt tartaniuk.

Lencse

Amelyet kifejezetten az év első napján érdemes fogyasztani, ugyanis aki él vele, arra gazdagság várhat az újesztendőben. A lencse, amelynek latin neve nem más, mint Lens culinaris Medicus a hüvelyesek családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény

Ez a növény körülbelencselül 50-60 centiméter magasra nő meg. Hajtásainak vége a borsóhoz hasonlóan kacsokban ér véget. A hüvelyek kifejezetten rövidek, legfeljebb 2 centiméter hosszúak, s ezekben található meg az 1-2 db lencseformájú mag. A száraz magok színe a fajtától függően eléggé változatos. Előfordul világos szürkés-barna vagy khaki, sárgás-barna, barna vagy akár még vörös is. A magok, amelyek a tányérunkba kerülnek, körülbelül 1-2 milliméter vastagok, átmérőjük pedig 3 és 7 milliméter között van.

Nálunk kevés helyen foglalkoznak a termesztésével, pedig az egyik legrégebbi kultúrnövény és a hazánkban előforduló hüvelyes növények közül a legtáplálóbb: magja 28% fehérjét tartalmaz, így biológiai értéke és a mag étrendi hatása jobb, mint a babé és a borsóé.

Zöldborsó és Sárgaborsó

Borsó vagy zöldborsó néven minden ember egész kicsi korától ismeri. Latin neve Pisum sativum. Szinte még azt is mindenki tudja, hogy a hüvelyesek családjába tartozik. Igaz, aki már csak a hűtőpultok zacskóinak tartalmaként ismeri, elbizonytalanodhat, hogy 22-zoldborso2is néz ki ez a bizonyos növény valójában. A piacokon még frissen szedett, hüvelyes állapotban is kapni. A borsószemek a hüvelyből frissen kiszedve a legfinomabbak, aztán gyorsan kiszáradnak, megöregednek.

A zöldborsó értékes táplálék, magját voltaképpen éretlenül szeretjük. Sárgán és szárazon volna érett. A zöldborsó kalóriaértéke nagyjából a burgonyáéval azonos. Fehérjetartalma nagy, s bár ezt régen nem tudták, de kifejezetten bőséges fehérjetartalma miatt volt nagybecsű takarmánynövény. Nagyon sok esszenciális aminosavat tartalmaz.

A száraz sárgaborsóban nyilván kevesebb a víz, 20-25 % fehérjét, 1-3 % zsírt, 60 % szénhidrátot tartalmaz.0,4 g zsír és 10-14 g szénhidrát van benne.További értékes tápanyagai a ks_borsoarotin, a B1- és B2- vitamin. Ugyancsak nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, ásványi anyagai közül pedig a foszfor és a kálium van nagyobb, 1 mg fölötti mennyiségben.

Száraz, hántolt, felezett kerti zöldborsó, a hüvelyesek legegészségesebb fajtája. Sárga és zöld színű változata létezik. Nem csupán magas a fehérje, B vitamin és rost tartalmuk, de szinte teljesen zsírmentesek. A felesborsó vagy sárgaborsó főzelék egy nagyon egészséges étel, amelyet érdemes rendszeresen fogyasztani. A felesborsó csökkenti a koleszterin szintet, stabilizálja a vércukrot, isoflavone tartalma pedig megelőzheti a rákosodást. Főzés közben hamar szétesik. Többnyire leves és főzelék készül belőle.

Árpa (Gersli)

A pázsitfélék géniuszának is szokták nevezni. Több faját emberemlékezet óta termesztik. Az árpa Plinius szerint a görögök legrégibb termesztett gabona-neme. Már a rómaiak lovat abrakoltattak vele, s az árpa azóta is inkább abrak maradt Dél-Európábbarleyan a zabszem helyett; de kenyeret itt is sütöttek belőle, s büntetésből a katonáknak adták.

Az “árpa-ital” is nagyon régi. Az ősegyiptomiak, a trákok, görögök és gallusok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét. Legrégebb óta a hatsoros árpát ismeri az egyiptomi, zsidó, görög és indiai nép, melyet ősidők óta vetnek. Magvát az egyiptomi múmiák közt is megtalálták. Európába Egyiptomból jutott, ahol a kétsoros és hatsoros árpát ma is termesztik.

Élettani hatásai: B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; fehérjét, növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot tartalmaz. Csak hántoltan használható. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinbarleypszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében. Pakisztánban az árpát a szívgyógyszerének nevezik, mert az infarktus kockázatát és a koleszterint csökkenti. A legjobb bébi ételek és tápszerek a hatvanas években árpából készültek. A japán Hagiwara egészség kutató intézetben a kutatások megmutatták, hogy az árpa a legkiválóbb forrása azon tápanyagoknak, amelyekre testünknek a növekedéshez, helyreállításhoz és jó működésre szüksége van.

Rizs

A rizs a világ második legfontosabb gabonafajtája, hiszen több billió ember alapvetőrizs2 tápláléka. A rizst már az újkőkorban ismerték, és Kínában már évezredek óta termesztik. Európában a 8. században ismerték meg először a spanyolok, Amerikában viszont csak a 17. században vált népszerűvé. 2005-ben 700 millió tonnát termeltek a világon – elsősorban Kelet és Dél-Kelet Ázsiában, de Afrikában is jelentős a termesztése.

Alapvetően két rizs fajta létezik – az afrikai Oryza glaberrima és az ázsiai Oryza sativa. Európában az ázsiai rizs fogyasztása a jellemző. Két típusú rizs létezik – hosszú és rövid szemű. A rövid szemű rizst általában „ragadós” és krémes ételekhez alkalmazzuk – pl rizottó, sushi, tejberizs, rizsgombóc, rizses desszertek. A hosszú szemű rizs szemek főzés során nem tapadnak össze, így ideális köretekhez, húsos-zöldséges-rizses főételekhez. A fekete vadrizs azonban nem rizs, hanem egy fűféle, bár rizsként fogyasztjuk!

A rizs lehet barna és fehér. A barna rizs a természetes, ugyanis csak a külső héját, a pelyvát távolítják el, amit a mag belső héja, a korpa fed. A fehér rizs hántolt, azaz lekoptatják a pelyvás héj alatti hártyát és eltávolítják a szemekről a korpát és a csírát – ez a fényezetlen fehér rizs, amit tovább fényeznek glükózzal és talkummal. Így a szemek kevésbé főnek szét, nem tapadnak össze. Azonban a hántolás során az eltávolított korpával értékes tápanyagok is elvesznek. A rizs felhasználása változatos – a kevésbé jó minőségű szemekből készítenek rizspelyhet, lisztet, tésztát, szirupot, bort, pálinkát, sört, ecetet stb.

A rizs biztosítja az egész emberiség kalória-bevételének több mint egy-ötödét! Azonban csakis a barnarizsnek magas a tápértéke, mert a hántolás és fényesítés során a rizs elveszti a B vitamrizs03inok mintegy 70%-át, és a vastartalmának 60%-át. Továbbá a hántolt rizs magas Glikémiás indexe végett nem ajánlott diabetikusoknak, de azoknak sem, akik túlsúlyosok. Bár manapság lehet kapni B1, B3 vitaminokkal dúsított hántolt rizst is.

A barnarizs „harapósabb”, mint a hántolt rizs, íze kissé diós. Ha mégsem ízlik, a hántolt rizsnél még mindig jobb az opál rizs fogyasztása, amit még a héjában felgőzölnek, így tápdúsabb (a színe eredetileg barnás, mire megfő, kifehéredik). Ezt gyors vagy félkész rizsnek is nevezik – zacskós rizsként kapható Magyarországon.

Mák

Régen termelt növény, amely a magyar konyhának jellegzetes fűszerét, a mákszemet adja. Míg Európa legtöbb országában többnyire csak péksütemények szórására használják, nálunk több ételben is használjuk: például a mákos bejgli, rétes és tészta készítésagroinform_20120121132511_makéhez.

A mákot és az ópiumot már Kr.e. 2500 körül is gyógyszerként ismerték. Az asszír gyógyászatban a mákot “az öröm növénye” néven tartották számon. Az ókori Egyiptomban a Görögországból származó ópiumot orvosi és hedinisztikus célokból egyaránt bevették.

A régi házi-kertekben mindig termeltek (legalább a családi szükséglet kielégítésére) egy-két sor mákot. Ennek a termését azonban – sajnos – nemcsak az ételek ízesítésére használták, hanem olykor a zöld mákgubóból készített főzettel a gyerekeket is elaltatták, hogy az anya zavartalanul tudjon a mezőn dolgozni. A mák egyébként is ősi vajákos növény. Eredetét pontosan nem ismerjük, de feltételezhetően Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán az őshazája. Évezredek óta termelik, hiszen már Hippokratész is arról ír i. e. 460-ban, hogy a görögök ás az egyiptomiak a zöld máktok nedvét, mint gyógyszert ismerték; és makszemfájdalmak csillapítására görcsoldóként, valamint köhögés ellen használták.

Otthoni alkalmazásra erősen ellenjavallott, mindenesetre a süteményekhez, kiflikhez és magvas kenyerekhez első osztályú töltelék, és díszítőanyag.

Avasodásra erősen hajlamos, sokáig nem lehet eltárolni.

Dió

A diófa Perzsiából származik, melynek közel 21 fajtája ismert a világban. A fa csonthéjas gyümölcse a dió. Neve a latin Juglans regia-ból származik, mely király diót jekep_1364148545824_0lent. Elnevezéséhez többféle történet is kapcsolódik. Egyesek szerint Jupiter főistenről kapta dicső nevét, hiszen az istenek kedvelt gyümölcse volt. Még mások szerint azért kapta királyi titulusát, mert a diófa koronája hatalmas. Őseink a Volga vidékén ismerkedtek meg a dióval és hozták magukkal hazánkba. Azóta sikere töretlen és számos jótékony hatása van a szervezetünkre.

Ásványis anyagok: kalcium; vas; magnézium; foszfor; kálium; nátrium; cink; réz; mangán; szelén.

Vitaminok: C vitamin;thiamin; ribofavin; niacin; pantothenic savanyú B6 vitamin; folsav; A vitamin; E vitamin (alpha-tocopherol); E vitamin (delta-tocopherol); E vitamin (gamma-tocopherol); K vitamin.

Mint láthatjuk számos ásványi anyagot, és vitamint tartalmaz. Emellett a dió nagyszerű forrása a telítetlen zsírsavaknak, és néhány szem dió egy-egy magas zsírtartalmú, nehéz étkezés után normalizálhatja a koleszterinszintet. Segít megőrizni a vérerek rugalmasságát is A gyümölcsben ráadásul sok omega-3 zsírsav és antioxidáns is található. Néhány tanulmány szerint napi egy uncia dió elropogtatása segít megvédeni a szívet a betegségektől. Vértisztító, ugyanakkor serkenti az emésztést is. Nagyon hatékony gyomor- és bélhurut ellen.

Kutatások kimutatták, hogy a diófogyasztás csökkentheti a nőknél gyakori 2-es típusú cukorbetegséget. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy fontos szerepe van a rák megelőzésében, mert a dióban található polifenolok egyes tagjai: antimutagén és antioxidáns aimagesCA5M0WNLktivitással bírnak, így segítenek a rákburjánzás kialakulásának a megakadályozásában.

Számos jótékony hatását a kozmetikai ipar sem nézte tétlenül. Bőrbetegségekre, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén ezek lemosásra, borogatására, gyulladásgátlásra használják.

Karácsonyi finomság: Az ünnepek közeledtével a dió előkerül a kamra mélyéből, hiszen a sütemények kedvelt összetevője. Pedig a dióból nemcsak desszertet készíthetünk, hanem főételt, salátát, köreteket, likőrt, olajat, szószokat is. Mindehhez csak a képzeletünk szabhat határt!

Mazsola

A gyümölcsközpontú táplálkozásban a változatosság alternatíváit nyújthatják a friss gyümölcsök szárítási folyamatával nyert aszalványok, mint a mazsola. Ugyancsak javallt belőlük is naponta fogyasztani akár müzliben, süteményekben, akár mazsolaborként vagy “csak úgy” – a markunkból.mazsola

A friss szőlő csodálatos (egyebek mellett vitalizáló – egészségmegőrző, tisztító, szomjoltó, hidratáló, fiatalító, vírus- és baktériumellenes, allergia- és gyulladásgátló, valamint konkrét betegségekkel szembeni belsőleg és külsőleg gyógyító) hatását szárított formájában, mazsolaként sem veszíti el. Mi több, ezek a kis “bogyócskák” koncentráltan sűrítik magukba mindazt az erőt, amit friss állapotukban a napsugarak belecsempésztek.

Cukortartalmát a gyorsan lebomló gyümölcscukor adja, így szárított formában nagyobb mennyiségben van jelen, mint a friss szőlőszemekben, amit a cukorbetegeknek figyelembe kell venniük. A számos fajta közül a legédesebb a legvilágosabb színű aranymazsola. Érdemes tudni azonban, hogy gyógyhatás szempontjából mégis inkább a sötétebb (legsötétebb) fajták – mértékkel történő – fogyasztása ajánlott: minél mélyebb tónusú ugyanis egy mazsola, annál nagyobb ásványianyag – és vitamintartalommal rendelkezik. Minél kevesebb mag rejlik a fajtában, annál jobb minőségű. Egész évben kellemesen egészíti ki táplálékainkat, édesítésre is alkalmas.

Aszalt gyümölcsök

Az aszalás az egyik legősibb konzerválási módszer. Segítségével gyümölcsöt rakhatunk el magunknak télire. A szárított és aszalt gyümölcs nem csak különleges ízű, de az elpárologtatott víz miatt tápanyag-koncentrációja is jelentős. Lássuk, aszalt gyumolcsmit és miért érdemes aszalni télre:aszalt gyümölcs. Ahhoz, hogy a hideg hónapokban pótolhassuk az ásványi anyagok hiányát, avagy kiegyensúlyozhassuk azt, nincs mindig táplálékkiegészítőkre szükségünk! Legtöbbször már az is elegendő, ha étrendünkbe – a friss idényzöldségek és – gyümölcsök mellé – beiktatjuk a szárított gyümölcsöt is.

Miután a száradási folyamat során a gyümölcs tápanyagtartalma hatszorozódik-nyolcszorozódik, az aszalt gyümölcs valóságos energiabombát jelent szervezetünk számára. Így például a sárgabarack esetében megnő a gyümölcs béta-karotin- és vastartalma is. Aszalt formában a természetes cukrokból és ballasztanyagokból származó energia is nagyobb, mint friss gyümölcs esetében.

Kategória: Hasznos információk | A közvetlen link.